Egyszer egy régen látott kedves ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy mostanában mi a legnagyobb problémám… Komolyan el kellett gondolkodnom, hogy van-e problémám….
A „probléma’ mindenkinek mást jelent, van akinek az a „PROBLÉMA”, ha összedőlt az egész világ, eljött az armageddon és feltámadt dínók küzdenek városszerte predátorgodzillákkal, közben halálra aprítva bennünket icipici kis humanoidokat.
De piszkosul nem vagyunk egyformák, van akinek az a „probléma”, ha a bögre füle nem balra, hanem jobbra áll… Mindenkinek más a problémaküszöbe, de annyi egészen biztos, hogy ha ledobjuk az ékszíjat és jajveszékelünk a „probléma” felett, egy paraszthajszállal sem vagyunk beljebb, ellenben hazavágtuk pár óránkat, napunkat, hetünket stb….
Merthogy mit is kellene csinálni a problémával azért, hogy megszűnjön? Hát kéremszépen megoldani! És ha valamit meg lehet oldani, akkor máris átkerül a „probléma” kategóriából, a „feladat” kategóriába. Vannak nagyobb, kisebb, gigantikus, és piszlicsáré feladatok. De egy dolog közös bennük, mindig VAN megoldás!!!
Próbáld ki egyszer, hogy amit nyomasztó problémaként forgatsz magadban, átpakolod fejben a megoldandó feladatok halmazába. Aztán indulj el valahol! Bárhol! A legkisebb lépés is megkönnyebbülést hozhat, hiszen a tudat, hogy már „az úton vagy” örömmel fog eltölteni. Ott a fény az alagút végén, lehet, hogy még csak icipicit pislákol, de már tudod, látod, hogy ott a végén vár a „megszabadultam-ettől-a-piszok-nyomástól” eufórikus érzése.
szeretettel ❤️Viki
