Van a segítségnyújtásnak, támogatásnak néhány alapszabálya:
Ha tényleg szeretnél segíteni, először is mindenképp kérdezd meg, hogy van-e rá igény! Ha a válasz igen, és csakis akkor, adja magát a következő kérdés, hogy milyen formában.Nem biztos, hogy egy fazék tyúkhúsleves kell oda, ahol inkább egy ölelésre, vagy meghallgatásra vágynak.
Sokszor az is elég, ha “csak” jelen vagy.
A szubjektív vélemény mások orra alá dörgölése nem segítség.
A kritizálás sem segítség.
A minősítés meg végképp nem az
Kérdezz, hallgass, figyelj!
És tényleg figyelj, mert az sem segít, ha közbeszólsz a saját sztoridat nyomva, ami tök ugyanilyen, csak végülis teljesen más, de mindenképpen sokkal rosszabb/nehezebb/súlyosabb, tehát a segítségre szoruló örüljön, hogy neki “csak” ennyi.
Ha jól figyelsz, tudni érezni fogod, ha esetleg mégiscsak kellene az a húsleves, vagy egy forró tea/kávé hozhat egy kis megnyugvást.
NE és mégegyszer NE!!!! hozd fel “vígaszként”, hogy máshol másnak sokkal rosszabb, merthát ugye tudjuk Afrikában meg nincs ivóvíz, ehhez képest az ő problémája semmi. Ettől még nem fogja jobban érezni magát. Sőt!
Nem kell mindenáron megoldanod valaki más problémáját, álljon hozzád bármilyen közel az illető! Nem kötelező megoldókulcsot, vagy valami közhelyes életbölcsességet adnod neki. Ha nem tudsz semmi használhatót mondani vagy tenni, de úgy érzed, hogy mégis meg kell szólalnod, bőven sokat, akár mindent is jelenthet egy
“nagyon sajnálom, hogy ez történik veled”
és nyugodtan hagyd, hogy ezredszer is elmondja ugyanazt!
szeretettel ❤️ Viki
