Van egy kis példapeszédem a bukásról…. Mert sokan, nagyon sokan félnek tőle. Félnek új dolgok felé indulni, mert „mi van, ha ez nem is olyan jó, és én bele fogok bukni?!?!?!”
Nos nyilván nagyon sok mindent figyelembe kell venni amikor egy új akármibe is belevágunk. Mindenképp igyekszünk elkerülni a bukást, és ez teljesen rendjén is van. DE (és itt jön az én kis példabeszédem):
Gondolj bele milyen jó, hogy amikor pici babák voltunk, eszünkbe sem jutott félni a bukástól. A kisbaba első lépései bizonytalanok, és mindig földre huppanással végződnek. Miért? Mert az izomzata, bár már felkészült, de még nem elég erős ahhoz, hogy járás közben megtartsa a kis testét. De persze a baba újra feláll, és újra nekiindul, és persze újra le is huppan. DE eszébe sem jut feladni, csak azért mert várhatólag megint letottyan (és akkor örökké négykézláb fog mászni a padlóóóón???) Minden egyes felállással erősödik az izomzata, egészen addig, amíg stabilan megtartja őt járás, sőt még futás közben is!!!!
Igen, a bukás veszélye mindig jelen van a kínálkozó lehetőségekben, vagy a válaszutak előtt állva. A bukás életünk része, a személyiségfejlődésünk, a tanulási folyamataink meghatározó eleme. Csak rajtad múlik, hogy a tanulságait hogyan használod fel. Ha a biztonságos padlón szeretnél mászni ne vállald a kockázatot, de ha mégis inkább szeretnél járni, futni, szárnyalni…. Ne félj!
