Elstartolt az első ÖN-kívület csoport!!! Nagyon nehéz szavakba önteni az érzéseimet… Hálás és boldog vagyok, hogy én lehetek az az ember, akit néhány másik ember megtisztel a bizalmával, hálás és boldog vagyok, hogy vezethetem és tanúja lehetek ennek a végtelenül pozitív folyamatnak. Képzeljétek el, hogy megérkezik egy csapat lány. Nem ismerik egymást. Kicsit csendesek, kicsit talán …
“én biztosan teljesen hülye vagyok, másnak tuti nincs ilyen problémája” “jajjj… de jó lenne megbeszélni valakivel, aki nem az anyám/párom/bátyám stb…” “csak rugózok, futom a köröket odabent a fejemben és nem látom a kiutat” “legszívesebben kiordítanám magamból, de kinek, minek, hol?” Ismerősen hangzik? Nagyon sokszor hallottam ezeket a mondatokat/kérdéseket az ülések során, és persze azon kívül …
