Elstartolt az első ÖN-kívület csoport!!! Nagyon nehéz szavakba önteni az érzéseimet… Hálás és boldog vagyok, hogy én lehetek az az ember, akit néhány másik ember megtisztel a bizalmával, hálás és boldog vagyok, hogy vezethetem és tanúja lehetek ennek a végtelenül pozitív folyamatnak.
Képzeljétek el, hogy megérkezik egy csapat lány. Nem ismerik egymást. Kicsit csendesek, kicsit talán feszültek is néhányan. Bemutatkozunk egymásnak, mindenkinek egy kis kérdőjel a tekintetében, nézegetik egymást, engem… Még ha játékos is a keret, nehéz dolog először megnyílni, magunkról beszélni. Egy kis biztonságérzetet persze ad, hogy titoktartás kötelez mindannyiunkat, de az első lépések mindig óvatosak. Kicsit még kell egy kis kapaszkodó, még ott a sok kérdőjel, de apró, pici lépésenként egyre stabilabbak és bátrabbak.
A beszélgetés hangvétele végtelenül pozitív, nincs bírálat, nincs minősítés, csak osztatlan figyelem. Egymás történeteit, gondolatait megismerve néznek magukba, és kérik/adják a segítséget. Mindenki mindenkinek. És egyszer csak oldódik a légkör, a saját kérdőjelek helyét átveszi az egymás felé fordulás, a szeretetteljes támogatás, és innentől senki sem fél hatalmasakat nevetni, vagy éppen sírni egy kicsit. Nyílnak a szívek, a lelkek, és az egész olyan, mintha egy finom, lágy buborék ereszkedne ránk. Mindannyian benne vagyunk, fogjuk egymás kezét és ez a védőburok felemel, megtart, biztonságot ad. Hatalmas felismerések születnek, pozitív érzések rezegnek a levegőben, a felhúzott vállak már réges-rég leengedtek, a tekintetek csillognak, a bizalom, a jókedv és a szeretet mosolyt csalt az arcokra.
És amikor vége a tervezett programnak, valahogy senki sem siet elindulni. Maradunk, még szeretnénk beszélgetni, még egy kicsit fürdőzni ebben a légkörben.
Úgy érzem állíthatom, hogy a hivatásom legszebb és legmeghatóbb pillanatait élem ilyenkor. Köszönöm Nektek!!!
szeretettel ❤️ Viki
